UTOLSÓ IDŐK
(utolsó idők)
Színes magyar filmdráma
| : | Kádas József |
| : | Vass Teréz |
| : | Földes Eszter |
| : | Kasvinszki Attila |
| : | Szalay Marianna |
A film egy fiatalemberről szól, akinek túl hamar kellett felnőtté válnia.
Egy, a keleti határhoz közeli faluban élt – szerény körülmények között.
Édesapja nem bírta ki a rendszerváltást, pár éven belül halálba itta magát –a fiúnak kellett segíteni az anyát a megélhetésben – autószerelő lett, és olajcsempészettel egészítette ki a keresetét.
Édesanyja még pár évig élt, aztán az ő szíve sem bírta tovább a szolgálatot.
Iván egyedül maradt autista nővérével, akinek gyámja lett.
Kamaszkorától fogva a megélhetésért kellett dolgoznia, kimaradt neki a fiatalság vége, a nagy bulik, kalandok. Nem volt soha szerelmes, alkalmi kapcsolatai voltak.
Tragikus hős.
Az összes nehézség ellenére igyekszik zokszó nélkül gondozni a nővérét, nem vesz tudomást a nehézségekről, folyton a jövőre gondol, tervez, lehetetlen megtörni.
Egy, a keleti határhoz közeli faluban élt – szerény körülmények között.
Édesapja nem bírta ki a rendszerváltást, pár éven belül halálba itta magát –a fiúnak kellett segíteni az anyát a megélhetésben – autószerelő lett, és olajcsempészettel egészítette ki a keresetét.
Édesanyja még pár évig élt, aztán az ő szíve sem bírta tovább a szolgálatot.
Iván egyedül maradt autista nővérével, akinek gyámja lett.
Kamaszkorától fogva a megélhetésért kellett dolgoznia, kimaradt neki a fiatalság vége, a nagy bulik, kalandok. Nem volt soha szerelmes, alkalmi kapcsolatai voltak.
Tragikus hős.
Az összes nehézség ellenére igyekszik zokszó nélkül gondozni a nővérét, nem vesz tudomást a nehézségekről, folyton a jövőre gondol, tervez, lehetetlen megtörni.
"Ebben a forgatókönyvben igyekeztem minden figurát úgy megírni, hogy szerethető legyen, összes hibája ellenére is.
Mindenkinek megvan a saját emberi tragédiája – általában ezek mindegyike a múlt rendszerben és annak széthullásában gyökerezik.
Alap hangoltságuk – bár nem tudnak, vagy nem vesznek tudomást róla – a magány."
/Mátyássy Áron-rendező/
Mindenkinek megvan a saját emberi tragédiája – általában ezek mindegyike a múlt rendszerben és annak széthullásában gyökerezik.
Alap hangoltságuk – bár nem tudnak, vagy nem vesznek tudomást róla – a magány."
/Mátyássy Áron-rendező/
